Hajtunk, amíg van remény

Fekete Gyulát és Oláh Róbertet Királdon üldözte a balszerencse, de a fiúk küzdöttek, harcoltak, legyőzték a technika ördögét és a célban még ők maguk is meglepődtek, hogy odaértek a végelszámolásnál a legjobb öt páros közé. Fekete Gyula beszámolóját olvashatjátok.

A Mediterrán Rallye-t hamar feladtátok, Ózdon jól kellett szerepelnetek ahhoz, hogy továbbra is ott maradhassatok az élmezőnyben. Hogyan készültetek és mit vártatok a borsodi versenytől?

Amíg hajszálnyi remény van bármire, addig mi nem adjuk fel, de a Mediterrán Rallye-n 25 perc hátrányunk volt az első gyorsasági után, és bár minden feltétel adott lett volna, hogy célba érjünk, inkább úgy döntöttünk, hogy fókuszáljunk a következő versenyre. Az utóbbi versenyeken az első gyorsasági szakaszon mindig csináltam valami malőrt, ami megpecsételte az eredményeinket. Azt szerettem volna, hogy most ilyen ne legyen, szóval inkább fejben készültem a versenyre. Autóban nem ültem, igazából a versenyről haza sem hoztuk, vittük egyből Ózdra.

Mi történt veletek az ózdi pályákon?

Az első két gyorsasági szakaszt jól lehoztuk, összetettben a Top5-ben voltunk, de Királdon az autónak kilyukadt a vízcsöve, és az összes vizünk elfolyt. Próbáltuk menteni a menthetőt, de 45 másodperc így is benne maradt, örültünk, hogy le tudtunk jönni a gyorsaságiról. Totál kilátástalan helyzet volt, a vízcső ketté volt szakadva. Itt viszont tényleg küzdöttünk, nem adtuk fel.

A faluban addig házaltunk, amíg nem sikerült 2 üveg vizet szereznünk, aztán a Bencs-Bencs párosnak köszönhetően kaptunk egy tekercs, életmentő szigetelőszalagot amivel Robi megjavította a csövet, így a közlekedési szabályok maximális betartásával visszaértünk futópercre a szervizparkba. Utána jött két szakasz, amik újra remekül sikerültek, majd Királdon megint beült Murphy is hozzánk. A tökszögi elágazásban valami széthullott az autóban, ami után maximum 100 kilométer/óra volt a végsebességünk. Tövig nyomtam a gázt és közben próbáltam a féktávokat lerövidíteni amennyire lehet, de sajnos 30 másodpercet itt is elvesztettünk.

Teljesítettétek a versenytávot és a kitartásotokért a jó eredmény sem maradt el. Elégedettek voltatok e?

Célba értünk, de nagyon csalódottak voltunk, mert nem tudtunk a versenyzésre koncentrálni, hanem a technika ördögével küzdöttünk, de végül legyőztük, szóval emiatt elégedettek lehetünk. Nem követtem egész nap az eredményeket csak, amikor a cél előtti gyűjtőben voltunk, akkor néztem rá, gondoltam, hogy talán hetedik, vagy a nyolcadik helyen végeztünk. El is könyveltem, hogy Zemplénbe már nem megyünk, a szezonnak vége. Aztán jött Kicsy, hogy bontásra akar vinni. Nem is értettem, akkor derült ki, hogy végül abszolút ötödikek lettünk, a kategóriában ezüstérmesek, a power stage-et pedig mi nyertük a géposztályban. Örülünk is, meg nem is, szerettünk volna előrébb végezni. Sajnos ahogy utólag láttam, több más párosnak sem volt tiszta versenye. Ifj. Fogarasi Atiékat és Zsebe Gabiékat nagyon sajnáltuk, hozzájuk képest mi teljesen versenyen kívül voltunk az összesítésben, erre nekik még a miénktől is rosszabb forgatókönyvet írtak. 🙁

A Rally2 Bajnokság második helyén álltok és nem lefaraghatatlan a hátrány. Jöttök e a Zemplén Rallye-ra? Ha igen, akkor mik a tervek?

Őszintén szólva túl sok esélyünk már nincs, de, mint mondtam nem adjuk fel, ha van remény. Imiék nagyon szorgalmasan és taktikusan rengeteg pontot gyűjtöttek idén, Atiék pedig gyorsabbak nálunk. Ha kihozzuk a maximumot magunkból és a lehetőségeinkből, akkor helyezéstől függetlenül elégedettek leszünk. Várjuk a végét már.

Rallye2.hu – Fekete Gyula

Köszönjük a Bencs testvéreknek még egyszer a segítséget. Robinak külön köszönöm, hogy 500%-on pörgött a technikai probléma megoldásán, a PSZA-nak újfent a profi hozzáállást és mindennemű logisztikát, a Családnak a kitartást, a Barátoknak és ismerősöknek pedig a szurkolást.

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!