Virág Tamás és Matics Barbi számára sokáig minden ideálisan alakult a Székesfehérvár-Veszprém Rallye-n, a fekete leves szokás szerint a végére maradt, de ők azzal együtt is legyőzték a sok-sok nehézséget. Virág Tamással beszélgettünk.
Idén, és előtte már jó ideje nem láttunk titeket a Rally2 Bajnokság mezőnyében. Milyen tervekkel indultatok neki a Székesfehérvár-Veszprém Rallye-nak?
Ezzel az autóval 2,5 éve nem versenyeztünk, legutóbb például Nagy Gabi kocsijával álltunk rajthoz, tavaly, a Mikulás Rallye-n. A mostani versenyre Kasza Zoli egy fantasztikus motort rakott össze nekünk, de tesztelni csak nagyjából kettő kilométert tudtunk vele, így túlzottan komoly terveket nem szövögettünk a rajt előtt. Főleg úgy, hogy értékelésen kívül álltunk oda a rajtvonalhoz, ugyanis Yokohama abroncsokat raktunk fel a Ladánkra. Jól szerettük volna érezni magunkat a murván és az igencsak nehéznek ígérkező Székesfehérvár-Veszprém Rallye-t a célban szerettük volna befejezni.
Sikerült a terv, de nem voltatok könnyű helyzetben, olykor rezgett a léc, hogy meg tudjátok e valósítani az elképzeléseket. Mi történt veletek a pályákon?
Összességében egy kiváló versenyen vehettünk részt, a pályabejárástól kezdve egészen a verseny napjáig minden rendben volt, sőt mondhatni, hogy a harmadik gyorsaságiig teljesen hibamentesen tudtunk versenyezni. Addig semmilyen probléma nem hátráltatott minket. Hegyesden viszont felforrt a motorban a hűtővíz, a szakasz utolsó három kilométerében már vissza kellett vennem a tempóból, hogy nehogy kár keletkezzen a motorban. Ezen felül még kaptunk, vagyis inkább szereztünk egy lassú defektet is, hamar kizökkentünk az addigi kényelmes világunkból. Kislőd előtt tudatosult bennem, hogy melegedős problémát az idő rövidsége miatt nem fogom tudni orvosolni, a kereket sem tudtuk lecserélni, majd a hűtőventilátor is megadta magát. Tudtuk, hogy teljesítményvesztéssel folytathatjuk csak a versenyt, a defektet visszapumpáltuk, reméltük, hogy Kislődöt még kibírja a kerék. Tévedtünk. Hét kilométerig tartott ki mindösszesen, a hátra lévő távot felnin kellett teljesítenünk, ez küzdelmessé tette a szakasz, valamint a versenyünk végét egyaránt. Szentgálnál kicseréltük a kereket, a Kislőtérről kikéstünk, kaptunk 10 másodperc büntetést, a felkerült pótkerék pedig annyira rázott, hogy kétszer is meg kellett állnunk a záró szakaszon, hogy nem e lazultak le a csavarok? Rossz lett volna a power stage-en kiesni…
Megküzdöttetek azért, hogy eljussatok a céldobogóhoz, érthető volt, hogy fülig ért a szátok, amikor átgurultatok rajta.
Nagyon boldogok voltunk, hogy sikerült célba érnünk, pláne az utolsó két szakaszon átélt drámák után. Egy Forintot nem tettem volna rá egy órával a cél előtt, hogy mi eljutunk a Veszprém Arénához, de úgy voltam vele, hogy nem adhatjuk fel, amíg a kocsi gurul, én addig nyomom a gázt neki.
Hol fog legközelebb gurulni a Ladátok?
Több Rally2-es versenyt nem terveztünk a 2022-es évre, de azután, hogy ennyire nagyon jó volt a Székesfehérvár-Veszprém Rallye, elkezdtünk azon morfondírozni, hogy a szeptemberi Mediterrán Rallye-t hogyan tudnánk összerakni. Minden még nem állt össze ahhoz a fejemben sem, hogy honnan lesz meg hozzá a háttér, de dolgozunk rajta, hogy ott lehessünk Pécsen, a következő fordulóban is.
Fotó: Bitto Zsolt
Szöveg: Rallye2.hu – Salánki Gábor
