Sokat ért nekünk a végén a picike előnyünk

Riskó Dani és Lászka Alex a zempléni pályákon megpróbálta a matematikai esélyét a P13-as géposztály bajnoki címre cserélni, de még a kategóriagyőzelem is lemaradtak egy ponttal az éves elsőségről. Riskó Danival beszélgettünk.

Az Ózd Rallye-n kategória győztesként végezetek, ezzel pedig elértétek azt, hogy a Zemplén Rallye-n egy jó eredménnyel akár még bajnokok is lehettetek volna a P13-ban. Hogyan készültetek erre a nagy téttel bíró megmérettetésre és mit vártatok a Zemplén Rallye-tól?

Éppen az Ózd Rallye eredményének a függvénye volt az, hogy ellátogatunk e a Zemplénbe, de mivel jól szerepeltünk itthon, maximális pontot szereztünk, ettől kezdve nem volt kérdés, hogy Szerencsen harcba szállunk az elsőségért. Matematikai esélyünk volt, az elsőségre, Kókai Gabiékkal és Szabó Zoliékkal kellett döntenünk a géposztályunk első három helyének a sorsáról, nekünk mindenképpen jól jött volna, ha az évzáró futamra többen neveznek be a kategóriába. Abban bíztunk, hogy ezt a futamot is megnyerjük, ami sikerült, de a bajnoki cím mégsem hozzánk fog kerülni az év végén.

Hogy alakult a Zemplén Rallye?

Volt néhány kalandunk, egyszer be is estünk, de a nézők gyorsan kiszedtek minket, ezúton is köszönjük szépen nekik a segítségüket! Az első gyorsaságitól majdnem az utolsóig sikerült kihozni magunkból és az autóból is a maximumot. Visszanéztük a belső kamerás felvételeket, ezeken azt láttuk, hogy néhány helyen még maradt benne egy kevés idő, de sokkal jobb eredményeket nem tudtunk volna ezekkel együtt sem kipréselni a Toyotánkból. Az első hely megszerzésében az árokjárást követően is bizakodtunk, ám a délelőtt begyűjtött hátrányunkat az utolsó szakaszig nem tudtuk ledolgozni. A célba mégis 0,8 másodperc előnnyel érkeztünk meg. Jobbágy Krisztiánék kiesése után tudtuk, hogy Kókai Gabiéknak bőven elég, ha biztonságos tempóban elgurulnak a célvonalig, azzal ők már megszerzik a bajnoki címet, nem is haragudhattunk rájuk azért, mert így döntöttek. Szabó Zoliékkal viszont komolyat csatáztunk a második és a harmadik helyért, minden sanszot megragadtunk az előrelépésért, még akkor is, ha tartottam egy kicsit a sötéttől. Tudtuk, hogy ha most nem adunk bele apait-anyait, akkor soha, és ez végül meghozta a gyümölcsét, 20 másodperccel jobbat jöttünk, mint Zoliék. Jól döntöttünk, mert a picike előnnyel megszerzett kategória elsőséggel az év végi ezüstérmet is megszereztük a P13-ban.

Tudtatok ennek örülni, vagy nagyon bántott, hogy lemaradtatok a győzelemről?

Kettős érzések vannak ezzel kapcsolatban bennem. Közel voltunk a bajnoki címhez, de az év elején azt mondtam, hogy csak néhány versenyen indulunk. Műszaki hibánk is akadt jócskán a szezon kezdetén, majd jól alakult a Kazincbarcika és az Ózd Rallye is, de még ekkor sem gondoltuk azt, hogy a Rally Szakág év végi díjátadó ünnepségére nekünk is küldenek meghívót. Aztán mindezt megfejeltük Szerencsen, még egy győzelemmel, fokozatosan kialakult az évünk, holott nem így készültünk, amikor Egerben odaálltunk a rajtvonalhoz.

A 2023-as évetekről tudtok már valamit?

A kategória biztosan marad, azt viszont még át kell gondolnunk, hogy a Rally2 Bajnokságban indulunk e, vagy esetleg lesz lehetőségünk fellépni az ORC-be, a P13-ba. Egyelőre az év végén csak az lebeg a szemünk előtt, hogy 2023-ban is tudjunk versenyezni. Azt, hogy meddig ér a takarónk, azt a téli szünetben majd meglátjuk.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!