Véletlenül sem akartam összetörni az autót

Kállai Tamás és Szilassy Arnold mindent megtett azért, hogy a Kazincbarcika Rallye-t végre a célban fejezhesse be, okosan autóztak a munkájukat siker koronázta, hiszen Borsodban ők is ott lehettek a céldobogón. Kállai Tamással beszélgettünk.

Egerben elfüstölt a műszerfal a Ladátokban. Feltételezésem szerint nem unatkoztatok, az elmúlt két hónapban…

Orfűn és Egerben is kiestünk, de két teljesen más probléma miatt. Kazincbarcika előtt igyekeztünk minden technikai problémát kiküszöbölni, felszámolni, megelőzni. Emellett a fejlesztésre is figyelmet kellett fordítanunk, mert azt éreztük, hogy lassúak vagyunk a többiekhez képest, így először azzal kellett foglalkoznunk, hogy tudjunk gyorsulni. A munkánk jól sikerült, dolgunk még mindig van, de a befektetett energiánk meghozta a várt eredményt, és sikerült végre célba is érnünk az autóval. Ez a legnagyobb örömünk.

Mi volt a fő célotok a futamon? Hogy sikerült a Kazincbarcika Rallye?

A versenytáv maradéktalan teljesítése volt a legfontosabb feladatunk. A prológgal kezdtük meg szombaton délután a szereplésünket, ahol a sok néző jelenléte ellenére is úgy döntöttem, hogy nem fogjuk feszegetni a határokat, inkább a biztonságra törekedtem, intő jel volt a számomra, hogy többen kiestek a három kör alatt, vagy után. Véletlenül sem szerettem volna hibázni az éles bevetés előtt pár órával egy prológon, aminek még az ideje sem számított bele az értékelésbe. Másnap a csúszós fehér aszfalt egy kicsit rám ijesztett, kaptunk is sokat rajta az ellenfelektől. A második gyorsaságit etapként teljesítettük, ennek köszönhetően kizökkentünk a versenyzésből, mindezek ellenére önmagunkhoz képest elég jól sikerült a harmadik szakasz. Napközben gyorsulni is tudtuk, jó volt a verseny, élveztük magát a versenyzést, de rettenetesen meleg volt.

Az autót és minket egyaránt megviselt a hőség, de ez az ellenfeleinkre is igaz volt. Szerettünk volna jobb eredményt elérni, de miután kétszer is technikai hiba miatt estünk ki, nem szerettem volna egy vezetői hibát véteni, akkor, amikor már jó az autónk. Úgy próbáltam versenyezni, hogy az véletlenül se fordulhasson elő, hogy beesünk és összetöröm az autót. Talán ennek tudható be, hogy lassabbak voltunk kicsit a kelleténél, de a céljainkat sikeresen elértük. Szerencsére az egész verseny alatt csak egyetlen kalandunk volt, amit sokan rögzítettek is. Nem is tudom már, hogy melyik elágazás volt az, de a felvételek tanulsága szerint elég sokan lecsúsztak ott az útról. Félig az árokban volt a kocsi, onnan jöttünk vissza az útra, de egy karcolás sem keletkezett a Ladánkon. A futómű sem ment el, ezen kívül más necces helyzetünk, megforgásunk, egy sem volt.

Hol láthatunk titeket legközelebb?

Szeretnénk a Vértes Rallye-n támadni és jó lenne, ha Móron már egy kicsit komolyabban is bele tudnánk piszkálni a P12-es géposztály elején zajló csatákba. Addig sem állunk le, tudjuk, hogy folyamatosan fejlesztenünk kell, ahhoz, hogy tovább gyorsulhassunk. Keményen fogunk dolgozni augusztus végéig, és akkor remélem, hogy az ötödik, hatodik hely környéki eredményeinkből a dobogó közelébe is fel tudunk majd kapaszkodni.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!