Forgács István és Varga Péter a kitűnően sikerült Eger Rallye után abban bízott, hogy Móron folytatni tudják a remek szereplést, ami az eredmény tekintetében majdnem sikerült is a párosnak. Ám Forgi mégsem egészen elégedett a Vértes Rallye-n nyújtott teljesítményükkel. A részletekről Forgács Istvánnal beszélgettünk.
Eger után a Vértes Rallye is egy fontos állomása volt a 2020-as szezonotoknak.
Azzal, hogy visszatértünk a Rally2-be, egy hosszú, versenyzésmentes időszaknak a végére került pont, mivel az elmúlt két esztendőben én nem versenyeztem. Korábban a Rali Túrában indultam, az MNASZ versenyeire csak beugrósként, leginkább előfutóként neveztem, de olykor a Rally2-be is szerencsét próbáltam, ám mindig gondok voltak a kocsival. Ezután a szünet után idén elérkezettnek láttuk az időt, hogy kipróbáljuk újra az autónkat, mert korábban voltak ígéretes részeredményeink, így kerültünk vissza nemrégiben a mezőnybe. Összességében eddig azt mondhatom, hogy jól kezdődött, mert az Eger Rallye-n, a P13-ban megszereztük a második helyezést, de a Vértes Rallye nem úgy alakult, ahogyan azt elterveztük.
Milyen volt a versenyetek, mi történt veletek Móron, a gyorsaságikon?
Elég jó meccseket vívnak a srácok, a mezőny elején, erős a csapat, le a kalappal előttük. A Vértes Rallye pályái tetszettek, de amikor készültünk rájuk, változtattunk a futómű beállításain, és vétettünk egy hibát. Totálisan rossz irányba indultunk el, az Eger Rallye után túlzottan keményre hangoltuk a futóművet, pattogott az úton a kocsink. De több probléma is volt emellett. Fejben nem voltunk teljesen ott a versenyen, mivel a magánéleti dolgaink nem hagytak nyugodni. A gumik régiek voltak már, abszolút nem működtek, és a verseny felétől a motorral is voltak gondjaink. Utóbbinak nem tudom, hogy mi lesz a megoldása, mert a Zsigulinak nem az erőssége a vezérlés, a himbákkal megint valami gond van, magas fordulatszámon egyáltalán nem működött az autónk. A pályákon nem unatkoztunk, minden egyes szakaszon volt valamilyen kalandunk, úgyhogy a célban annak is örülhettünk, hogy megúsztuk a versenyt különösebb károk nélkül. A gyorsaságik teljesen ismeretlenek voltak, a rutin megvan bennünk, de szerintem a kétéves kihagyás sok volt. Hiányoltam a kezemből a gyakorlatot, nehéz volt többször is eldönteni, hogy például ezt, vagy azt most negyedik, vagy ötödik sebességeségi fokozatban nyomjam át. Igazából semmi sem klappolt, de végül mégis sikerült összeautóznunk egy bronzérmet a P13-ban, aminek a magunk módján örültünk, de egyértelműen nem volt a mi napunk a vasárnapi. Domaházán nyertünk, Egerben ezüstérmesek lettünk, nem a móri kupánk lesz a legemlékezetesebb, legszebb darabja a gyűjteményünknek. Jó mélyen el van dugva, hátra, a sarokba. 🙂 Ennek ellenére nincs gond, arra tökéletes volt a Vértes Rallye, hogy erőt merítsünk belőle a folytatáshoz, majd legközelebb javítunk a teljesítményünkön is.
A Pálháza Rallye-n?
Ott biztosan nem, mert nekünk ennyi volt az idei év, nem tervezünk több versenyt 2020-ban. Murvára szívesen mennék versenyezni, de nem ezzel az autóval. A versenyek időpontjaiban családi elfoglaltságaim lesznek, két gyermekem is van, jönnek a születésnapok, névnapok, nekem a rallye csak egy hobbi több közül, az egyik szerelem. A családdal is lenni szeretnék, de horgászni és motorozni is kell valamikor.
Utóbbi kettőnek most jön a szezonja. Motorozni isteni lehet decemberben… 🙂
Ne is mond. 🙂 Pont azon morgolódok éppen magamban, hogy rosszul választottam hobbikat, minden egy szezonhoz és valamennyire a jó időhöz van kötve. Lehet rá kéne szokni a bélyeggyűjtésre, azt lehet csinálni a meleg szobában is. 🙂 De jövőre megyünk! Az Eger Rallye-val reméljük, hogy a megszokott menetrend szerint el tudjuk kezdeni a 2021-es bajnokságot.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
